„Ha egyszer felfogjuk, micsoda hiábavalóság minden kérdés, mely a nyugtalan elmében fölmerül, s hogy mindez mindig csak akkor merül fel, amikor a félelem befészkeli magát a szívünkbe, nos akkor rájövünk, hogy a félelemmel majd a kételyek is eltűnnek, eloszlanak, ha szembetaláljuk magunkat a bennünk rejlő erővel.”
(Frédérick Leboyer)
A szorongás egyike a leggyakrabban előforduló pszichés zavaroknak, amely általában a következő testi tünetekben és viselkedésjegyekben ölt testet:
A leggyakrabban előforduló szorongásos kórképek:
A pánikrohamok „derült égből villámcsapásként”, váratlanul jelennek meg, és tünetei nagyon intenzívek. A tünetek hátterében azonban az orvosi vizsgálatok során nem mutatható ki semmilyen szervi ok.
A pánikroham tünetei:
Az egyszeri alkalommal megjelenő pánikroham még nem tekinthető betegségnek, viszont a gyakran előforduló rohamok, amelyek az életvitelt is jelentősen befolyásolják (pl. megnehezítik a közlekedést, munkavégzést, tanulást, stb.) már pánikzavarra utalnak. A pánikzavar nagyon gyakran agorafóbiával együtt jelentkezik. Az agorafóbiás félelem gyökere, hogy a pániktünetek olyan helyzetben jelentkeznek, ahol nincs lehetőség az „elmenekülésre”; ahonnan kínos távozni (pl. tömegközlekedés, autóvezetés; zsúfolt helyek, bevásárlóközpontok, tömeg, sorban állás).
Mivel a pánikrohamok nagyon intenzívek, ijesztőek, halálfélelmet keltenek, gyakran már az első alkalom után erős félelem alakul ki a következő roham megjelenésétől. Ez a szorongás pedig fokozza a testi tünetek monitorozását. Ezáltal a minimális testi tünetek is a katasztrófa előjelének és vészhelyzetnek minősítődnek megerősítve a pánik ördögi körét.
A kognitív pszichológiai megközelítés szerint a zavar lényege a sérülékenységben ragadható meg. Az egyén olyan külső vagy belső veszélyt érzékel, amelyet nem tud kontrollálni, amely fölött úgy érzi, nincs hatalma. A sebezhetőség érzését felerősíti, hogy az egyén alábecsüli saját erőforrásait, megküzdési kapacitását; érzékenyen reagál a sikertelenségekre, frusztrációkra; a szorongás testi tüneteit pedig egy közelgő „katasztrófa” előjelének tekinti.
A pánikrohamok megjelenése a kapcsolati (elsősorban családon belüli kötődési és függőségi) viszonyokat is alapvetően megváltoztatja. A szorongások egyik rejtett, tudattalan forrása a kapcsolat elvesztésétől való félelem. A tünetek gyakran a kapcsolatokból fokozatosan eltűnő szálak szerepét veszik át, így biztosítva annak fennmaradását.
PEURIFOY, R. Z. (1998) Szorongás, fóbiák, pánik. Medicina Könyvkiadó, Bp.
ZSENI A. (szerk.) (2018) Pánikon innen és túl. Animula Kiadó, Bp.
A fóbia félelmet jelent – valamilyen szituációtól, tárgytól, állattól, személytől való félelmet takar. Mindannyian félünk bizonyos dolgoktól, azonban szükség esetén képesek vagyunk szembenézni félelmünk tárgyával. Fóbiáról akkor beszélhetünk, amikor valaki mindenáron igyekszik elkerülni a rettegettnek vélt szituációt, vagy csak nagy kínok árán képes elviselni a szorongáskeltő helyzetet. Mindemellett a fóbiától szenvedő tisztában van azzal, hogy félelme eltúlzott, irracionális.
A fóbiák három fő csoportba oszthatók: agorafóbia, szociális fóbia és a specifikus fóbiák.
Az agorafóbia jelentése ’félelem a tértől’. Az agorafóbiás személy azonban nemcsak a nyílt tereket kerüli, hanem a tömeget, a zsúfolt helyeket, üzleteket, bevásárlóközpontokat is. Fél egyedül elmenni otthonról, tömegközlekedési eszközön utazni vagy autót vezetni. Az agorafóbia gyökerét az a félelem képezi, hogy ezekben a helyzetekben pánikrohama lesz, és segítség nélkül marad. Ezért a szorongást keltő szituációt kerülni igyekszik; vagy társra, kísérőre van szüksége ezekben a helyzetekben.
Szociális fóbia esetén a félelem forrása a figyelem középpontjába való kerülés társas helyzetekben (pl. nyilvános szereplés, üzleti tárgyalás vagy akár egy baráti beszélgetés kapcsán). Minden ember kisebb-nagyobb lámpalázat él át szereplés előtt/közben vagy vizsgahelyzetben. Azonban a szociális fóbiától szenvedő személy ezekben a helyzetekben – vagy akár csak ezekre a helyzetekre gondolva – olyan intenzív félelmet él át, amely megnyilvánulhat fizikai tünetek formájában (pl. elpirulás, izzadás, remegés), és kognitív szinten is (pl. félelem a megszégyenüléstől és a nevetségessé válástól). A heves szorongás következtében a figyelme mindinkább a zavaró tünetekre összpontosul, egyre kevésbé tud az adott objektív szituációra és a beszélgetőpartnerére koncentrálni. Ennek következtében valóban nagyobb az esélye annak, hogy belezavarodik a mondanivalójába, ami viszont még jobban fokozza a szorongását. A személy végül megszégyenülésnek, totális kudarcnak, „leégésnek” éli meg a helyzetet, és gyakran még hetek múlva is ezen rágódik.
A specifikus fóbiák jól körülírható, meghatározott dolgoktól való félelmet jelentenek. Ide sorolható az:
Minden ember viselkedésében megjelenhetnek esetenként kényszeres vonások, ez azonban még nem tekinthető betegségnek. Kényszerbetegség alatt olyan kényszergondolatokból és/vagy kényszercselekvésekből álló tünetegyüttest értünk, amely tartósan fennáll, és jelentősen megnehezíti a személy mindennapjait.
A kényszergondolatok kínzó, kellemetlen, szorongást okozó gondolatok. Tartalmukat tekintve lehetnek agresszív tartalmúak, vonatkozhatnak beszennyeződéstől, fertőzéstől való félelemre, valamint rendre és szimmetriára. Leggyakoribb kényszergondolatok:
A kényszercselekvés olyan viselkedés, amely a kényszergondolatokat kísérő heves szorongás elhárítását szolgálja. Célja a kínzó feszültség csökkentése vagy pedig a rettegett esemény bekövetkezésének elhárítása. Általában a személy felismeri, hogy viselkedése túlzott mértékű vagy haszontalan. A kényszercselekvések gyakran nagyon időigényesek és a beteg mindennapi életét jelentősen megnehezítik. Ha sikerül is időlegesen leállítani a kényszeres viselkedést, a szorongás mértéke jelentősen megnő.
„… ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”
(Illyés Gyula)
A poszttraumás stressz zavar (PTSD) olyan megrázó esemény átélését követően alakul ki, mely során a személy élete vagy testi épsége veszélybe kerül. A leggyakoribb kiváltó tényező valamilyen traumatikus élmény vagy erőszakos cselekmény átélése:
A PTSD tünetei:
A traumára való emlékezést sajátos kettősség jellemzi. A személy általában nem tudja teljes egészében rekonstruálni a történteket, azonban gyakori, hogy emlékbetörések (bevillanó emlékképek) során, vagy rémálmok formájában ismételten felvillannak az esemény egyes részletei. A traumás élményt szimbolizáló, vagy arra emlékeztető helyszín is intenzív reakciót vált ki a személyből. A traumás eseményt, például a nemi erőszakot követően gyakori a visszahúzódás, másoktól való elszigetelődés, a szégyen, undor, öngyűlölet és önvád, a bűntudat, és a trauma okozójára irányuló heves düh. A zavar szubklinikus formájában is figyelmet érdemel, amikor a tünetek közül csak néhány van jelen.
Az (élet)veszély megélése, a tehetetlenség megtapasztalása a biztonságos, kiszámítható világba vetett hit megingásához vezet. A gyógyulás felé vezető úton fontos szerepet kap a belső biztonság újbóli megteremtése.
van der KOLK, B. (2020) A test mindent számontart - Az agy, az elme és a test szerepe a traumafeldolgozásban, Ursus Libris Kiadó, Bp.
LEVINE, P. A. (2017) A tigris felébresztése - Hogyan dolgozható fel a trauma? Ursus Libris Kiadó, Bp.
LEVINE, P. A. (2021) A trauma gyógyítása. Gyakorlati program tested bölcsességének újrafelfedezéséhez. Kulcslyuk Kiadó, Bp.
HERMAN, J. (2019) Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó, Bp.
Párkapcsolati problémák
Nőgyógyászati betegségek
Gyermekvárás - anyaság
Evészavar
Depresszió
Menopauza
Stressz
Teljesítményzavarok
Kiégés
Elköteleződési problémák
Párkapcsolati krízis
Életközépi válság
Családi konfliktusok
Szülő-gyermek kapcsolat
Gyermeknevelési kérdések
Párkapcsolati problémák
Válás
Gyász
