Evészavarok

Az éhség az egyik legmeghatározóbb ösztön – feltétele az életben maradásunknak. Jól példázza ezt a magyar nyelvben az élelem – azaz: ’az élet eleme’ – megnevezés. Evésünket azonban nem csupán az éhség élettani jelzései szabályozzák. A biztonságvágy, a magány, a szexuális vágy, a feszültség, a kimerültség vagy akár az unalom is megjelenhet éhség/étvágy formájában.

Az evészavarok kialakulásában élettani, szociális és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszanak. A táplálékfelvételt szabályozó mechanizmusok a fiziológiai jelzéseken túl érzékenyek a környezeti hatásokra, a kulturális, ill. a családi szokásokra, és a pszichológiai tényezőkre is. Az evészavarral küzdők számára az ételnek, az evésnek, ill. a testsúlynak és a fizikai megjelenésnek felnagyított jelentősége, érzelmi értéke van. 

A koplalás, a túlevés, és az elhízás nem pusztán egy tünet, hanem lelki egyensúly-fenntartó tényező is lehet. A testsúlybeli / testalkatbeli változás a lélekre is hatással van, mivel a testkép és az énkép között szoros kapcsolat van.

Az evészavarok leggyakoribb formái:

• anorexia nervosa
• bulimia
• orthorexia
• obesitás (túlsúly)
• izomdiszmorfia (inverz anorexia)
   

Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa megnevezés jelentése: az (ét)vágy hiánya. Tünetei közé tartozik a:

• kóros soványság (a testsúly legalább 15%-kal marad el az életkor és testmagasság szerinti normál értéktől)
• félelem az elhízástól
• testképzavar (az alak észlelésének torzulása – a személy kövérnek látja magát annak ellenére, hogy valójában sovány)
• menstruáció elmaradása (legalább 3 egymást követő hónapban)

A zavar serdülő lányok és fiatal nők körében alakul ki leggyakrabban, akik vélt vagy valós súlyfeleslegüktől szeretnének megszabadulni. A betegség gyakran egy fogyókúrával vagy koplalással indul, amihez sok esetben intenzív testmozgás, sportolás is társul. A kezdeti eredmények nagyon látványosak, és a környezet elismeréssel jutalmazza a fogyásért tett erőfeszítést. A (nem)evés azonban egyre inkább központi szerepet kezd el betölteni a személy életében. Bezárkózik a fogyás és a kalóriaszámolgatás birodalmába, egyre jobban elszigetelődik másoktól. A súly kontrollálása az önkontroll illúzióját keltheti.
 

Bulimia

A bulimia nervosa falási rohamokban és ezt követő purgálás formájában nyilvánul meg. Jellemző tünetei:

• egy adott időtartam alatt hatalmas mennyiségű étel elfogyasztása (falásroham) – mely legalább heti két alkalommal jelentkezik
• kontrollvesztés érzése (a személy nem tudja abbahagyni az evést; vagy nem tudja kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik; válogatás nélkül habzsol)
• a falásrohamot gyakran követi purgálás (hánytatás, hashajtózás) és túlzott testmozgás az elhízás kivédésének érdekében
• testsúllyal és a test alakjával való törődés túlzott mértékűvé válik
   

Orthorexia

Az orthorexia nervosa egészséges étel függőséget jelent, a megnevezés a latin ortho (helyes) és az orexis (étvágy) szavakból ered. Az orthorexiás kizárólag egészségesnek tartott ételeket hajlandó fogyasztani, sok időt tölt el a megfelelő alapanyagok beszerzésével és az ételek elkészítésével. A szigorú diéta köré szervezett élet azonban egy bizonyos ponton átcsaphat patológiás mértékű rögeszmévé, ami szociális elszigetelődéshez is vezethet.

Előfordul, hogy a helyesnek vélt étrendet időről-időre falásrohamok törik meg, melyek általában heves, kontrollálhatatlan érzelmek kapcsán jelentkeznek. A falásrohamok alatt olyan ételeket fogyasztanak nagy mennyiségben, melyek a diéta szerint tiltottak, károsak. Így az ilyen étkezési kihágásokat nagyfokú bűntudat és szégyenérzés követi. 

Az orthorexia gyakran úgy indul, hogy a személy egy krónikus betegséget próbál legyőzni, és az eredménytelen orvosi kezelések miatt alternatív gyógyászati megoldásokhoz fordul – ennek során találkozik az „egészséges” táplálkozási irányzattal. Gyakori, hogy bizonyos betegségtől való félelem vagy valamely családtag betegsége kapcsán indul az orthorexia.

Önismeretünk mélyítése, önmagunkhoz és a minket körülvevő emberekhez fűződő pozitív viszonyunk fenntartása sokkal fontosabb, mint a görcsös törekvés a testsúly, és az alak megváltoztatására. A terápia során az evésről és a testsúlyról áthelyeződik a fókusz – arra összpontosítunk, hogy hogyan kezeljük a stresszt, mit kezdjünk a dühvel, a feszültségekkel vagy a szomorúsággal.

FORGÁCS A. (2004) Az evés lélektana. Akadémiai Kiadó, Bp.

LUKÁCS, L. (2015) Az éhes lélek gyógyítása. Kulcslyuk Kiadó, Bp.

TÚRY F. (2005) Anorexia, bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz. Print-X-Budavár Kiadó, Bp.